2017. szeptember 22.

Gyalog galopp, avagy 48 perc a pokolban

2014. április 03. 19:25 Szerző: Csé Zsé

A keddi evezés után nagyon reméltem, hogy a mai edzősdin nem a karok erősítése lesz a fő momentum. Nem voltam túl jó passzban, és edző bá' sem ugrált a boldogságtól. Ez egy szürke, nyomi nap volt, de megúsztam a karok erősítését!

Az  Sxl Fitness and Gym-be lépve, Carter edző így indított: van egy jó hírem és van egy rossz hírem. Oh, jajj nekem - gondoltam! A jó hír, hogy "csak" 48 perces lesz a mai edzés, ami amúgy másfél órás szokott lenni, a rossz hír pedig, hogy futópadon fogok sétálgatni egész végig. Egy kis sétagalopp, ugyan már! De bizony a sebesség és a dőlésszög változtatása teszi durvábbá a menetelést. A keddi vizesedés a tetőfokára hágott, mert mára már úgy néztem ki, mint egy kitömött pulyka, virsli ujjakkal. Ideges voltam és hisztis, amire az edzőnek is volt néhány kedves szava: "Az egy dolog, hogy te 48 percig fogsz szenvedni, de én 48 percig fogom hallgatni a hisztidet!"

Mit is mondhatnék? Nem volt egyszerű! A bokám és a vádlim ilyen mértékű fájdalmat még sosem érzett! Lihegtem, mint egy trampli, aki az életéért küzd. Ez a 48 perc, akkor inkább 48 órának tűnt! De akárhogyis, végig csináltam, és már ez a tudat is jól esett! Sőt! Hihetetlen, de a holtponton átesve, ami kb a 22. percnél történt meg, már nem azért kellett küzdenem, hogy kibírjam, és ne álljak le, hanem, hogy úgy tudjam végig csinálni, hogy talpon bírjak maradni. A zene azért segített egy kicsit ritmusban tartani. 

A csodás séta után, még kicsit úgy éreztem, mintha mozogna alattam a talaj, és a lépcsőn is lassított felvételnek éreztem a levonulásomat, de a poklot is megjártam, szóval ezek után már piskóta lesz az edzés. Hisz tudjátok: nem adom fel, míg egy darabban látsz... :)

Lájkold vagy oszd meg ismerőseiddel. 
Csatlakozz közösségünkhöz 
Facebookon! Csekkold videóinkat a Youtube-on.

Megosztás facebookon